Az elmúlt negyedszázadban sokminden maradt és sokminden változott a fesztivál életében, és hogy a fejlődés előre vagy visszafelé mutat-e, sokan kérdezik. Igaz, az új befektetővel az anyagi helyzet stabilabb, Márta István panaszkodását sem halljuk a médiában, hogy ezen a nyáron is kétséges a megrendezés, hogy csak ” Bűvészetek Völgyére ” lesz elég a pénz, vagy még arra sem. A lángos/langalló/kürtöskalács sütők közé már felsorakoztak a pisztrángosok, házi sörfőzdék, még medvepörköltet is kapni! – a választék mindenkit kielégít. Ezzel együtt vagy éppen emiatt eltűnni látszik a valamikori lényeg, keresve azért megtaláljuk ha kiszállunk a sodrárból és időt adunk magunknak babzsákokon ücsörögve mozizni, momentánosokat nézni, régnemlátott barátokat üdvözölni. A hagyományos kézművesek között egyre több a gagyiárus, az egykori almafás udvarokbók kivágták a fákat és parkolónak vagy vásárosoknak adták bérbe. Azért még találni néhány kiállítást, de a magas bérleti díjak mellett már a művészek sem engedhetik meg maguknak, hogy ne a bevételre hajtsanak. Emlékszem egyszer egy kiállításra, ami gyönyörű régesrégi lekvárokból állt… De Kapolcs megmaradt önmaga is és aki keresi, megtalálja azokat a hangulatokat és ízeket, amit olyan sajátosan és egyedülállóan őriz ez a fesztivál.
a legvarázslatosabb: manó-udvar
a legstílusosabb bicajkosár: Zöld Fűz Fonoda a Manó udvarban
a legtrendibb: baatoni fürdőruhák nádassal és tejfölös lángossal – Design Terminál
a legújabb résztvevő: megjelent a WAMP is
Boda Balázs műtárgyai még felidézik a régi kiállítások atmoszféráját
Sárkányölő Szent Gyögy – raku falikerámia az Artchaika Egyesülettől
Darabos György fotós éa Bojár Iván András építésztörténész bemutatják közös munkájukat, a Nagy Káli Könyvet
Kommentek