A balatoni főszon, a kortárs design és képzőművészet meg a fesztivál- életérzés vonzó metszetén itt ez az ígéretes rendezvény – de pénteken délben inkább tényleg csak egy forró és üres placc a tihanyi rév közelében. Lézengenek páran, rendes belépődíjas vendég egy-egy, kiállító művészek, barátaik, kedves kurátorok kicsit többen. Mondjuk, eltöltve a kiállítási fóliasátrakban alig néhány percet, pofon egyszerű, hogy az okosabbak fürdenek. A meghírdetett tárlatvezetés majdnem el is maradt, mert nem gyűlt össze semmiféle csoport, viszont a kedves kurátor lány személyesen elkísért és bemutatta az alkotásokat. Az első sátorban csorgó fagyis tölcsérek rádobálva egy falra – viaszból. Az alkotók nevei vagy nem is szerepelnek, vagy külön fel kell fedezni őket valahol odaragasztva picike cédulákon. Csak kevesen mutatkoznak be és írnak pár sort alkotásaikról. Pedig egyikük, Szombat Éva mesélni kezd és mindjárt értelmet kapnak a fotók a falon. A legnagyobb sátorban már ismert designtermékek vásárolhatók a Mono galéria jóvoltából. Érdekesek az újragondolt magyar és balatoni szuvenírok. Készíthettünk volna divatos betonlámpaernyőt hatezerért, és estefelé néhány filmet, előadást, beszélgetést és koncertet is hallgathattunk volna. A legszerencsésebbek, akik szombaton délelőtt érkeztek, a termelői piac vásárlóiként ingyen is beléphettek a designsátrakba. Legüdítőbbnek pedig a Lakatos bisztróban elkanalazott isteni görögdinnye gazpacho bizonyul, ez mindenért kárpótol.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: